Nincs ember, aki azt gondolná, hogy az egészségügyi dolgozók bérezése rendben van. Legutóbb akkor figyelt fel a közvélemény a kérdésre, amikor az ápolónők fekete ruhával tüntettek szégyenletes fizetéseik miatt, de most elsősorban az orvosokról lesz szó. Közhely, hogy az orvoselvándorlás fő oka az alacsony bérszínvonal, és nyilvánvaló, hogy ez teszi a hálapénzrendszer elleni küzdelmet is meddő harccá. És ami a legfontosabb: a gyógyítás minőségét alapvetően befolyásolja, hogy mennyire érzik magukat megbecsültnek a benne dolgozók. 

A kezdő általános orvosok alapbére megalázóan alacsony, általában nettó 150 ezer forint körül mozog, a szakorvosoké meghaladja a 220 ezer forintot. A tényleges keresetek ennél természetesen jóval magasabbak, és a magyar átlagfizetésekhez képest jónak lennének mondhatók – csakhogy a viszonyítási alap az uniós csatlakozás óta elsősorban Nyugat-Európa. Márpedig az átlagos bruttó szakorvosi béreket tekintve Magyarország sereghajtó Európában. A legjobban fizetett ír és dán orvosok tízszer nominálisan (!) akkora fizetést kapnak, mint magyar kollégáik, és nyilvánvaló, hogy reálértéken is mindenhol jobban keresnek a nyugat-európai orvosok. A Magyar Rezidensszövetség felmérése szerint a magyar doktoroknak tízszeres béreket nem kellene fizetni, hogy itthon maradjanak, de a mostaninál jelentősen többet igen: egy kezdő orvos nettó 270 ezer forinttal, egy szakorvos 400-450 ezer forinttal, egy főorvos 500-600 ezer forinttal lenne elégedett.

Ilyen léptékű bérfelzárkóztatást viszont az elmúlt években a költségvetés helyzete egyszerűen nem tett lehetővé. 2011-ben egyszeri kifizetésként háromhavi illetménypótlékot juttattak a fokozottabb kockázattal, nagyobb munkaterheléssel járó munkakörökben dolgozóknak, ez 68 ezer egészségügyi dolgozónak jelentett 21 és 90 ezer forint közötti egyszeri juttatást.

Ennél sokkal jelentősebb lépés volt a 2011-ben elindított Rezidens Támogatási Program. Ennek előzménye a Magyar Rezidensszövetség nyomásgyakorló akciója volt, amikor tömegesen helyezték letétbe a rezidensek a felmondólevelüket. Az akkor elindított, és évről évre kibővített támogatási program ma már négyféle ösztöndíj-típust tartalmat, és nettó 100, illetve 200 ezer forint többletjövedelmet biztosít. Négy év alatt több mint 2500 fiatal szakorvost és szakgyógyszerészt sikerült ennek révén itthon tartani. Az ösztöndíjpályázatokra a kormány csaknem 3 milliárd forintot fordított, és leginkább ennek tulajdonítják, hogy az elvándorlás üteme csökkent a 2011-12-es csúcsidőszakhoz képest.

Csakhogy a rezidensek helyzetének javítása újabb feszültséget hozott létre a rendszerben: a valóban bőkezű ösztöndíjak után a kezdő orvosokat hideg zuhanyként éri, hogy a munkába állás után a jövedelmük akár jelentősen kevesebb is lehet az addiginál. A problémát érzékelve a kormány programot indított a fiatal szakorvosok támogatására, amire a jövő évi költségvetésben 2,5 milliárd forint forrást biztosítanak. A fejenként havi bruttó 151 000 forintos támogatást biztosító programban azok a szakorvosok és szakgyógyszerészek részesülhetnek öt évig, akik szakvizsgájuk után teljes munkaidőben helyezkednek el.

Az egészségügyi bérek ezzel együtt nem szárnyaltak beláthatatlan magasságokba az elmúlt években. 2012-2013-ban két lépcsőben körülbelül 95 ezer egészségügyi dolgozó részesült béremelésben.  Két év alatt a kórházakban és szakrendelő intézetekben foglalkoztatottak bruttó keresete átlagosan 27%-kal nőtt, ami a költségvetésnek 75,7 milliárd forint többletkifizetést jelentett. Ezt azonban inkább csak bérkorrekciónak lehet nevezni, mint nagyszabású bérfelzárkóztatásnak.

A bérek lassú emelkedése idén és jövőre is folytatódik. A pótlékokat magában foglaló „mozgóbért” 2012-től befagyasztották (hogy a bérkorrekció elsősorban a kevésbé jól kereső többségnek kedvezzen). A befagyasztást a kormány idén július 1-jén feloldotta, így lehetővé vált, hogy az alapbér szerint számolják el azoknak az egészségügyi dolgozóknak a változó bérelemeit - ügyeleti díjat, készenléti díjat, túlmunka díját, műszakpótlékokat -, akik 2012-ben és 2013-ban béremelést kaptak. Erre a költségvetésből idén 5,33 milliárd forintot, jövőre 12,8 milliárdot fordítanak. A béremelés 43 ezer egészségügyi szakdolgozót és 18 ezer orvost érint, az előbbiek jövedelme átlagosan bruttó 5-15 ezer forinttal, az utóbbiaké bruttó 20-25 ezer forinttal lesz magasabb. 

Idén nyáron a kormány konkrét bérígéreteket tett a jövő évre vonatkozóan: a szakorvos képzésben résztvevő kezdő rezidensek illetménye bruttó 205.320 forintra nő, a szakvizsga előtt álló rezidenseké bruttó 211.820 forintra, a fiatal szakorvosoké bruttó 254.220 forintra, a tutori díjak pedig 30 ezer forintról 50.000 forintra emelkednek. A számokból kiolvasható, hogy a Rezidens Támogatási Program bérnövelő hatása alulról felfelé haladva lassanként végighullámzik a rendszeren. A bérek tekintetében a magyar egészségügy több évtizedes elmaradást görget maga előtt, és a kormány egyszeri, nagy, ágazati béremelésre nem lát módot. Ezen a téren tehát marad a célzott támogatások és a kis lépések politikája: mindig ott „tolják meg” egy kicsit a rendszert, ahol a legjobban akadozni látszik.

Míg az orvosoknál az elvándorlás jelenti a legnagyobb gondot, az ápolóknál már az utánpótlás biztosítása is problémát jelent, mivel a rendszerváltást követő évtizedben a középfokú egészségügyi oktatás leépült. Az ápoló szinte az ország összes megyéjében hiányszakmává vált, pedig a hátrányos helyzetű diákok számára ez társadalmi előrelépést jelentő, nem elérhetetlen végzettség. A pályakövetési vizsgálatok ugyanakkor azt mutatják, hogy az egészségügyi szakképzés azok közé tartozik, ahol valószínűsíthetően nem vagy csak rövid időre lép be a munkaerőpiacra a végzettek jelentős része, aminek az egyik feltételezett fő oka a külföldre vándorlás. Vagyis ebben a szakmában jóval több diákot kell képezni ahhoz, mint amire az ágazatnak szüksége van, hogy az utánpótlás biztosított legyen. 2013-ban sikerült több helyen újraindítani az egészségügyi és egészségügyi technikai szakközépiskolai képzéseket, idén pedig a kormány 2,2 milliárd forintos pályaválasztási, pályaorientációs ösztöndíj-keretet hozott létre, hogy támogassa a hivatás iránt érdeklődő fiatalokat.